- a tisztán látás érdekében tisztázzuk: soha nem akartam remetének vonulni valami makedón barlangrendszerbe - Így kizárva a ragaszkodás és a túlmisztifikált (és kifordított) piedesztálra emelés általi, meglehetősen kellemetlen csalódások lehetőségeit. Persze ez azt vonja maga után, hogy megannyi színt sterilizálok az életemből, de lehetőség híján elkerülnek az ilyen jellegű kellemetlen (és bizony alkalomadtán kellemes ) meglepik és nagy kiegyensúlyozottságomban az amúgy is keservesen szűkös energiatartalékaimat képes lennék másba invesztálni. (defos ez a szó, de már leírtam..)
Na és persze ilyenkor mindig jól megtréfál a kozmikus entitás és megjelenik valaki a semmiből (ha addig nem ismertem, akkor valami állkapocsroppantóan idétlen szituációban, ha meg ismertem már korábban is akkor minimum utáltuk egymást és a fasz se gondolt rá, hogy ilyesmi később történhet)
Na szóval filozófiai mélységekben való fuldoklásom zenitjén ( földrajti szempontból nadírján) megjelenik valaki a kis életemben az előbb említett semmiből és teleköhögi azt magával, én meg mindenen átfagyva kezdek hozzákötni, de közben feloldom vele az aprólékos munkával génkezelt elveimet.
Mindezért jobbesetben célokat kapok és nemkevés odafigyelést, (amit akár szeretetnek is hívhatsz ha az neked jobban tetszik, bár én nemszivesen játszok ezzel a szóval) rosszabb esetben meg csak azt hiszem, hogy célokat kapok, valójában meg az eddigieket is lecsókolja valami bizalom alapú nemibetegséggel.
Most itt ülök egyszál shortban libabőrösen és azon morfondírozok, hogy melyik alkaromon nyomjam el a cigicsikket. Nem figyelemfelhívás ez, hanem inkább a határfeszegetés meg az unalom egy különös, perverz elegye.
A saját farkába harapó kígyó testén végigvágó fájdalom vagyok; örülök, hogy belecsöppentek az életembe és célokat meg odafigyelést kapok. Most tényleg kurvára örülök ennek.
tudom, hogy leszarod, de csikket meg beleerőszakoltam a hamutálba, ami úgy néz ki, mintha az ipari forradalom reakciója lenne a természetre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése