lelki tumor

"Csak a belső érték számít!" -mondja ezt az, aki ronda.

"A pénz nem boldogít" -mondja ezt az, aki csóró.

"Én a keresztény értékek szerint élek!" -mondja ezt az, aki hülye.

"Hát akkor gratulálok nektek ostoba nyomorékok! pacsi" -mondom ezt én.

te mit mondasz?

szociálisan érzékeny idős hölgy keres törődésre, szeretre vágyó unokát.

Aranybarnán hunyorogtak a bútorok a megannyi ablakon beáramló fényben. Néha, alig érezhető hűvös bizsergésként végigzúgott a szellő a házon édeskés virágillatot karcolva a pórusaimba. A szobák megmagyarázhatatlan nyugalmat és melegséget árasztottak, talán a hozzáértéssel összeválogatott antik bútorok és a szellőben halkan remegő virágok okán, talán valami egészen más miatt. A konyhából egy ideig Brahms 4. szimfóniájának szólt majd hirtelen szinte minden átmenet nélkül átrecsegett Mendelssohn E-moll hegedűversenyére. A disszonáns váltástól kicsit magamhoz tértem, valójában fel sem tűnt, hogy leültem egy nagyon puha, tippem szerint biedermaier kanapéra és a bal hüvelykujjammal egy festet porcelánvázát simogatok.Éreztem, ahogy újra felkúszik az orromon a virágillat és a meleg, örömpuha látvány körbeölel. Becsuktam a szemem és mosolyogtam. Már fel sem tűnt, hogy időközben Dvorák Szláv Táncaira váltott a lemezlejátszó.
      Csupaszív nagyi a pincében álló hatalmas fémasztal előtt állt és a halkan dudorászva előző "unokája" maradványait pakolta bele egy rozsdás fémlavórba. Odaföntről semmi zajt nem hallott Antonín Dvorák táncain kívül és ez örömráncos, de mégis kárörvendő mosolyt hasított az arcára. Nyilván már elaludt az ő kicsi unokája és minő fájdalom, de soha többé nem fog felkelni szegényke. De ő azért gondját viseli majd; a halott gyerekekkel is kell valakinek törődnie.

összerepedt, majd felpuhult az ólomfelhők súlya alatt

Történt már veled olyan, hogy egy tehetetlen halmaznak érezted magad? Olyasmi érzés mintha az addig friss, puha és inger gazdag váz hirtelen elkezdene száradni, keményedni, és vastagodni, és börtönné szilárdulna az, ami addig annyira barátságos és megnyugtató érzéseket váltott ki. Jelentem nálam ez a helyzet.Inkoherens viselkedési formulák, érzelmi fekélyek és introspektív mazoizmus váltakozása; az ok ínhüvelygyulladás, ami nekem felér egy alkar amputációval nagyjából. Sokat nézem a felhőket és a fákat és ilyenkor valahogy nem gondolok a bal kezem helyén éktelenkedő csontporos húsdarálékra. Nem tűnök túl aktívnak, pedig sokat írok. Van mit és jó nézni, ahogy hámlanak a bőrkötéses jegyzetfüzet lapjai a betűk nedves súlya alatt (írni jobbkézzel is tudok). Jó ilyenkor figyelni a világot; nem céllal és kognitív jelleggel, hanem csak úgy. Nem is gondolnád, de ami fontos az belerágja magát az agyba, csak elbújik egy sötét biztonságos helyre, de attól még ott van. Azt hiszem én ezekből a lárva-emlékekből táplálkozom és bontogatom ki őket történetekké a hosszú, de néha egész kellemes emésztési folyamat után. Éjjel sokat eszek. Az éjszaka immorális mivolta rendkívül vonzónak hat, bár néha eléggé szőrös és kellemetlen szagú a tér és organizmus szimbiózisa. Szinte csontforgácsos folyékony üveggént csordogálok a világban, de néha megtöröm a fényt. Néha nehéz megfogalmazni, hogy mi az ami releváns és mik azok a szavak amik tényleg életet adnak a gondolatnak, látványnak, De igyekszem.