summer (pocket moleskine)

az idő dalai nem hullámokban terjednek

Áttetszőre kopott szemgödörpárok döngenek bambán, ostoba és értelmetlen vájatok.
   Évmilliók óta szunnyadó állatként lélegzik az erdő. Egymásba ölelnek a fák, ellilult leveleket könnyeznek és az időt éneklik időtlen nyelvükön. Néha meghalnak és korhadt emberek lakmároznak a dalaikból.
A jó emberek már réges-rég berágták magukat a föld puha-nedves gyomrába, hogy az érc csontokhoz tapadva a mindenség összefüggésein merengjenek, vakon, levegő után kapkodva, csúszómászókként.
Áttetszővé kopott szemgödörpárok sóhajtoznak fénytelenül, a teljes őrületbe színtelenedve, istenekké kopva.
   Ahova már az idő sem merészkedik le, ott nincs különbség gránitkocsonyás sötét és a pókhálóbőrű fény között; szerintem ezek a fogalmak még lecsupaszított formában sem léteznek.
Ott csak egy szép és szomorú haldoklás daráléka kavarog a könnyporral telített üregekben.
Oda csak meghalni járunk és mosolyogni.

-ha a szavakból építünk egy csontvázat,kap szinesztézia szerveket, metafora izomzatot, ideg szimbólumokat, bőr szerkezetet és egy darabot magunkból (amit most jobb hijjjjján léleknek fogok nevezni), akkor létrehoztunk egy lélegző, a világra reflektáló és kiható lényt.

hajnali4.éjszakaibusz.én kifejezetten rosszkedvű

Nem is lényegesek a fontos dolgok. Lényegtelen nyomatékosítgatni, nem feladatom. Meg amúgy se igazabb az amit mondok, mint amennyire hamis. Akkor meg ugyan mi értelme? -hogy ne bent gyűljön, és ha úgy érzed valamit megragadhass belőle. Nem vagyok szociálisan érzékeny és néha mégis. Feltehetőleg teljesen elbaszott ideológiák és elvek szerint működök, de nagyon jól tudom, h minimum milliárdok még ennél is elbaszottabb módon irányítják az elszenesedett kis életüket. Nem vagyok és nem is leszek filozófus/vallási vezető/egyházalapító atya/univerzális fény guru és semmi egyéb ilyesmi (bár néha eltudom magam képzelni a 21.századi prófétaként, vaspor sivatagban, fémszemekkel és fogakkal, szinte áttetsző, tejüvegszerű bőrrel, sebszerű mosollyal, neonfény glóriával.) Mi értelme van a létnek? Na szerinted mi értelme van? Nélkülözni egy életen át, hogy aztán egy állítólagos fénybirodalmában boldog lehess az örökkévalóságig? ( ott már nem kell ezek szerint a keresztény értékek szerint tengődni? érdekes...) vagy egy életen át tanulni, hogy aztán a felhalmozott ismeretanyag a semmibe vesszen, amikor a lilára puffadt testedet a földbe ássák? esetleg kifacsarni az életből minden csepp élvezetet, egészen addig még egy összeszáradt, porzó váz nem marad a helyén (és a helyeden)? -talán nem fontos.
Én szerintem talán az lehet az értelme, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Értsd/értelmezd, ahogy akarod és csinálj vele amit akarsz. Úgyse fog soha kiderülni, hogy mi a helyes út.