bélszex

Groundhangokfeszt@R33 03/12/11

..nos ezen a rendezvényen én mint kiállító voltam jelen (meg mint fogyasztó, de ez a mellékelt képből véleményem szerint egyértelműen átjön, ahol is Oszkár, ki a Redneck Zömbiez tánczenekar oszlopos tagja, épp az szürkeállományomat kívánja elfogyasztani.) különben a redneckek is felléptek itt, méghozzá egy Ep bemutató produkcióval. az Ep ingyen letölthető, a borítót meg én követtem el. edd meg. http://www.redneckzombiez.com/

meta

   nyár. fülledt, fényben úszó hőség.
A tengerparton ülünk, egy óriásokra tervezett csíkos takarón, aminek a színeit annyira irreálisan ocsmány módon válogatták össze, hogy egyszerűen vonzza a tekintetet. a szépség egy sajátos formája.
A problémáinkat elástuk a tenger mélyén, csak nevetünk -hol egyedül, hol együtt, hol magunkban- és közben kortyoljuk a hideg, aranybarna üveges sört. Ahogy Rijeka kibont egy újabb üveget, hideg füstbőr szisszen elő.
   messze a parttól, az alig reszkető kék vízen, néhány öreg halászbárka ringatózik; elkerüli őket az idő.
Annyira nyugodt és békés most minden, tipikusan az a pillanat, amire szokás azt mondai, hogy "bárcsak örökké tartana". sirályok repülnek el felettünk és kizárólag önfeledt, boldog órák. irreális jattot hagyunk este az étteremben az ukrán pincérlánynak, aztán irreális mennyiségű italt fogyasztunk el a szellőlepte, langyos parton.
iszonyatgagyi romantikus klisé, de tényleg kurvaszép a naplemente; csendes és mégis élettel teli, ahogy leolvad az égről. (lövök pár fotót, de persze véletlenül sem adja vissza a látványt)
friss forróság. sirályszabadság. szerelem, szex. meg szex szerelem nélkül.     nyár.

   késő ősz. színtelenül sivár, nehéz és hideg az idő.
Hömpölyög a fagyszilánk, minden lemondóan görcsössé vált. sok merev és élettelen anyag.
   és itt vagyok én; pulzáló, sugárzó, mozgó kivétel. nincs mosoly már és kimeríthetetlen boldogság kút.
hideg van, súly van és mesterséges mennyországok műanyag pakkokban.
amikor a Nap és alapvetően a nappalok meghalnak és minden hideggé és negatívvá válik megváltozik idebent is minden. mások lesznek a színek és a boldogságforrások.
   tükörszilánkok a tócsákban, és egy mocskos plüss dinoszaurusz a sínek tövében.
a tél és a hideg azért jó, mert utána sokkal jobban értékeljük a meleget és a mosolyokat.


most csak a sápadt arcok és szétfeszült pupillák úsznak be néha a meglehetősen zavaros látómezőbe. hideg van kurvára basszameg.

az elméletileg nemlétező fényforgács

tegnap titokban vége lett a világnak, de a szervetlen semmi ösztönös reakciója máris életképes életképletek petéivel döfte tele a homloklebenyem. 

   ...tényleg kell egy egy írógép! egy IBM Selectric-et szeretnék, mint amilyen Thompsonnak meg Asimovnak volt, csak mondjuk strandkorlát kéket és ékezetes betűkkel is rendelkezőt. de nem utasítanék vissza egy Burroughs-féle fekete szörnyet sem, ami rondább pillanatai(m)ban nyálkás, csikorgó bogárrá változik és visszapofázik, hogy "bazmeg ez a mondat kibaszottgáz!".  vagy esetleg egy Olivetti Lettera 32 se esne rosszul, bár ugye azok a kurva ékezetek ellehetetlenítenek mindent.. 

   valami furcsa okból kifolyólag vonzódom a mostanra idejét múlttá vált kütyühhöz; írógép, petroleumlámpa, kazetta, KÖNYV.

   

     ...valahogy nem érzem magaménak a kort amiben élek. 

napszél

   ömlik rólam a víz, sehol egy felhő. a meleg levegő darabosan meginog néha, de alapvetően körém sült az egész.

barnára száradt, inas napraforgómezőkön jár az eszem, meg egy vödör jéghideg vízen. 

   ehelyett lázasan, fáradtan próbálok valamit letenni az asztalra; néha belekortyolok az asztalon álló szoba hőmérsékletű szamócaszörpbe, de többnyire a darázs zsizsegés az egyetlen életjel.

   évek teltek el anélkül h nekiláttam volna a milliárdnyi útra szerteágazó irodalmi barlangrendszerem feltérképezéséhez. túl nagy falat; félek, hogy megakad a torkomon. 

   a hegytetei csarnokaikban, és mélységes mély tárnáikban élő régesrég élt és elfeledett nagy királyokra gondolok most; vagyis a feleségeikre és lányaikra. ennél tovább úgy sem jutok, bár oldalról-oldalra jobban kibomlik a tudatosan végtelenített történetfonal. 

ha jobban belegondolok nagyonfáj ez sok elektronikus szar körülöttem; elég lenne egy petróleumlámpa, egy írógép, meg egy kis faház valahol magasan és mélyen bent. és néha látni vágyom az óceánt. a fekete, hömpölygő, sós tömeget. na jó egy kicsit csalnék: az zenéimre szükségem van. 

   akarom látni a csillaghálókat a fenyőerdő ágai felett, és akarom érezni ahogy az arcomra ömlik a fagyott holdfény.

   de ehelyett fasszopó emberek, fasszopó parancsait teljesítgetem szánalmasan kevés pénzért, hogy aztán abból a saját szükségleteimet megvásárolhassam. megőrjít ez a meleg komolyan.

святой деэоморфин

meg sem lepődök, hogy az oroszoknak sikerült olyan narkót összekotyvasztaniuk elsőként, amivel egy dolog, hogy az átlagéletkor 24év alá zuhan, de a dezomorfin nevű intravénás okádékuk egészen konkrétan lerohasztja a húst a csontokról... fincsi :) 

  ez van ha az amugy is élhetetlen szibériai városok, munkanélküli fiataljai nem tudják megfizetni a heroint, aminek az ára az afgán heroinstopp miatt a jóisten aranytrónusáig szökött (aki nyilván kurvabüszke orosz gyermekei roppant leleményességére.. ) így hőseink kénytelenek voltak b-terv után nézni; nos örömmel jelenthetjük, hogy ez megtörtént, ugyanis a jóarcok kikisérletezték a krokodilt, amiből egy sátt átszámítva kb 700forintjukba fáj tizenpárezer helyett.a tzutz amugy nem áll másból mint jó codeine-ből, gázolajból, esetleg egy kis petróleum is mehet bele az inyecek kedvéért és a végén az elmaradhatatlan matchbox festék.. igazi ínyecség a tundrák élhetetlen betonkaptárainak fagyfoltos boszorkánykonyháiból. 

  ez a jelenség szerintem megért egy ikon-t. de lehet kap még többet is.