az elméletileg nemlétező fényforgács

tegnap titokban vége lett a világnak, de a szervetlen semmi ösztönös reakciója máris életképes életképletek petéivel döfte tele a homloklebenyem. 

   ...tényleg kell egy egy írógép! egy IBM Selectric-et szeretnék, mint amilyen Thompsonnak meg Asimovnak volt, csak mondjuk strandkorlát kéket és ékezetes betűkkel is rendelkezőt. de nem utasítanék vissza egy Burroughs-féle fekete szörnyet sem, ami rondább pillanatai(m)ban nyálkás, csikorgó bogárrá változik és visszapofázik, hogy "bazmeg ez a mondat kibaszottgáz!".  vagy esetleg egy Olivetti Lettera 32 se esne rosszul, bár ugye azok a kurva ékezetek ellehetetlenítenek mindent.. 

   valami furcsa okból kifolyólag vonzódom a mostanra idejét múlttá vált kütyühhöz; írógép, petroleumlámpa, kazetta, KÖNYV.

   

     ...valahogy nem érzem magaménak a kort amiben élek. 

napszél

   ömlik rólam a víz, sehol egy felhő. a meleg levegő darabosan meginog néha, de alapvetően körém sült az egész.

barnára száradt, inas napraforgómezőkön jár az eszem, meg egy vödör jéghideg vízen. 

   ehelyett lázasan, fáradtan próbálok valamit letenni az asztalra; néha belekortyolok az asztalon álló szoba hőmérsékletű szamócaszörpbe, de többnyire a darázs zsizsegés az egyetlen életjel.

   évek teltek el anélkül h nekiláttam volna a milliárdnyi útra szerteágazó irodalmi barlangrendszerem feltérképezéséhez. túl nagy falat; félek, hogy megakad a torkomon. 

   a hegytetei csarnokaikban, és mélységes mély tárnáikban élő régesrég élt és elfeledett nagy királyokra gondolok most; vagyis a feleségeikre és lányaikra. ennél tovább úgy sem jutok, bár oldalról-oldalra jobban kibomlik a tudatosan végtelenített történetfonal. 

ha jobban belegondolok nagyonfáj ez sok elektronikus szar körülöttem; elég lenne egy petróleumlámpa, egy írógép, meg egy kis faház valahol magasan és mélyen bent. és néha látni vágyom az óceánt. a fekete, hömpölygő, sós tömeget. na jó egy kicsit csalnék: az zenéimre szükségem van. 

   akarom látni a csillaghálókat a fenyőerdő ágai felett, és akarom érezni ahogy az arcomra ömlik a fagyott holdfény.

   de ehelyett fasszopó emberek, fasszopó parancsait teljesítgetem szánalmasan kevés pénzért, hogy aztán abból a saját szükségleteimet megvásárolhassam. megőrjít ez a meleg komolyan.

святой деэоморфин

meg sem lepődök, hogy az oroszoknak sikerült olyan narkót összekotyvasztaniuk elsőként, amivel egy dolog, hogy az átlagéletkor 24év alá zuhan, de a dezomorfin nevű intravénás okádékuk egészen konkrétan lerohasztja a húst a csontokról... fincsi :) 

  ez van ha az amugy is élhetetlen szibériai városok, munkanélküli fiataljai nem tudják megfizetni a heroint, aminek az ára az afgán heroinstopp miatt a jóisten aranytrónusáig szökött (aki nyilván kurvabüszke orosz gyermekei roppant leleményességére.. ) így hőseink kénytelenek voltak b-terv után nézni; nos örömmel jelenthetjük, hogy ez megtörtént, ugyanis a jóarcok kikisérletezték a krokodilt, amiből egy sátt átszámítva kb 700forintjukba fáj tizenpárezer helyett.a tzutz amugy nem áll másból mint jó codeine-ből, gázolajból, esetleg egy kis petróleum is mehet bele az inyecek kedvéért és a végén az elmaradhatatlan matchbox festék.. igazi ínyecség a tundrák élhetetlen betonkaptárainak fagyfoltos boszorkánykonyháiból. 

  ez a jelenség szerintem megért egy ikon-t. de lehet kap még többet is.