egyetlen kiugrási lehetőségem, a gazdag özvegyen meg a lottóötösön kívül, ha könyveket írok.
jónak tartom magam. jobbnak mint amilyen grafikus, vagy zenész vagyok/voltam (mind a két állítás erős túlzás amugy), mégis sokszor motiválatlanság nyer; egész napok tűnnek el a az időfalú lefolyóban, anélkül h egy egy kurva sort is írtam volna. pedig talán ez érdekel a legjobban mostanság, de mégsem haladok.
amikor dolgozok, vagy egyéb elfoglaltságom van akkor folyamatosan írnék, amikor meg végre írhatnék, akkor elbaszom az időmet valami faszsággal, mintha félnék, hogy túl gyorsan a végére érek, és erre már azt sem mondhatom, hogy megfontolt lennék, vagy, hogy a "jó munkához idő kell", mert ez igaz, de nem ennyi.
tulajdonképpen ezt most terápiás céllal írom le, hogy hátha így jobban tudatosul, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy hagyom, hogy ennyi idő elcsorogjon mellettem, anélkül, hogy belerondítanék az alkotói ambícióimmal.
muszáj pedig, mert az életem kibaszottul unalmas és ezzel kell feljavítanom a színvonalat.
de tényleg annyira unalmas, hogy már a fölösleges, és ebből a szakadékból az első könyvemnek kell kirántani, mert más nem fog. ebben az évben muszáj befejeznem! ez egy ultimátum magamnak és ellenkező esetben jön a töksemleges semmi.
na katona úr, akkor munkára fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése