Sorsdöntő pillanatok csak utólag léteznek. Amire ott és akkor hiszed, hogy sorsdöntő, az rendszerint csak egy nemvárt élmény. Meg aztán itt valami nemstimmel. Sorsdöntő pillanat. Egy pillanatba összesűrűsödött körülményhalmaz miért lök át egy másik útra, lök le az útról, fordít az út felé és ennek a pillanatnak miért nem érzékeljük a súlyát, miközben egy akár érdektelennek meg igen? szeretnék emlékezni a sorsdöntő pillanataimra, de nem emlékszem. Vagy most egyszerűen csak egy nemlétező problémára húzok kifordított ruhákat feltehetőleg unalmamban és a legjobb az lenne ha egy köbméter betonba önteném magam magzatpózban? na erre a kérdésre biztosan nem kapok választ viszont abban biztos vagyok teljesmértékben, hogy ez egy sorsdöntő pillanat lenne...
lassan le kéne fejelnem a bölcsességeimmel egy könyvkiadót; szerintem simán elférnék néhány univerzális rezgéseket táplálkozó önjelölt istencsáp között.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése