forrón oldódó hócsíkok marnak a basszusmocsárban
fuldokló húsforgács nyálas hártyanyálkáján át, ott,
hol megérett életek és egyéni érdekek lézengenek
műanyagfényben,
kézakézben,
vaksötétben.
pupillán túl alvad a városkaptár fotoszintetizáló
üregteste; és hócsíkokat áradozik szerelemből
minden este.
-hajnalban, szétfagyva/feszülve, szupernovává robbant pupillákkal, elkeseredve, ...egyedül.-
2011. január 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése