2011. január 23., vasárnap

áhh, ma inkább otthon maradok, semmi partyhangulat..



vakolat pereg a falakról, zsizseg a barázdásra sebzett, öreg hajópadlón. Gusztustalan szín-kocsonya borít mindent, valahol az őszihajnal kék és az UVaktív dísz sav színei között. A berendezést lézerekkel átvilágított, átlátszó neo-barokk kanapék alkotják. A helységek belső rendszere tökéletes; a falak néha pattogva keresztül repedeznek, bonyolult hálórendszereket létrehozva, de egy pillanattal később már csak a 200mW-os DPSS lézererek fénytűi kaszabolnak ugyanazon a helyen.
A gigantikus mélynyomók iszonyatos erővel torzítják az időt és a teret. Szerves hangcsápok és vektor struktúrák robbantják egy pontba a gravitációt, majd a fizika törvényeit teljesen átírva elképzelhetetlen kiterjedésű erőhatásokat és ellenhatásokat generál, egy teljesen reaktív időkeretbe foglalva. Igazán fincsi.


A pult úgy pulzál, mintha valami áttetsző életforma lenne; reflektál a környezetre és figyelembe veszi az érzelmi aktivitást és a határértékeket, valamint a fizikai korlátokat és a szervi funkciók esetleges anomáliáit. A koktélt csak ezután állítja össze ( a scanneléssel együtt 0,8155másodperc alatt. nemrossz)
Foszforeszkáló rózsaszín füst kavarog az energiapohárban és valami üreges rendszerű félfolyadék.
  [ Jégtakaró alatt különleges lézerfényen nevelt vaníliából készített likőr, Drambuie, platina osztályú vénuszi feketebaracklé, dezoxiefedrin, metadon, génmanipulált áfonya térrács, epinefrin, időkalibrált eperkristály.]
Szavakkal leírhatatlan az ízélmény. Emlékek, illatok és érzések gondosan kiszámított elegye. A bőr megborzong a tarkónál és a lapockák tövében, egy apró jéghullám végigsiklik az alkarokon, majd a különböző frekvenciák kiélesednek és beáll az abszolút hallás stádiuma. A testhőmérséklet lassan emelkedik, mint ahogy a pulzus is. A szivárványhártyák megremegnek a táguló pupillák körül és egy apró, tudatalatti mosoly jelzi az endorfin szint megfelelő szintjét. Kezdődhet az éjszaka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése