Láss csodát és hitetlenkedj! A leprás elzárva élt a világtól, persze nem ő akarta így. A métervastag betonfalakon is átütött a gennyszag és az önmagát rohasztó hús nyálkocsónyás bűze. A leprást mindenki magára hagyta, nem látogatta a családja, nem foglalkozott vele senki sem. Egy apró fémkürtőn szórtak be neki ételt, persze csak ha valakinek eszébe jutott. És a leprás hitt. Hitt az emberekben és alapvetően az emberi jóságban. Hitt isten szeretetében is. Egésznap imádkozott és bűnbocsánatért könyörgött istenhez. A teste napról-napra egyre torzabb és undort keltőbb lett. Először az ujjai száradtak le a kézfejeiről és lábfejeiről, majd a kéz és lábfejek is leváltak. A teste oszlott, de ő még életben volt és csak a jóságot látta mindenben. Lassan megvakult mert a lepra átterjedt az arcára és nemes egyszerűséggel kiömlöttek a szemei a koponyájából. A bőre lefoszlott a darabokban nedvedző húslila testről, de az agya még ép volt és ő csak isten jóságát érezte magakörül.
isten meghallgatta végre az imáit jó volt hozzá: pár nappal később az országot sújtó aszály következtében belháborúk alakultak ki a lepratelep közvetlen közelében. A háborúzó felek nem voltak egyenlő létszámban közel sem és a kevesebb emberrel rendelkező törzs a lepratelep bombabiztos falai között keresett fedezéket az amúgy nagyobb tűzerővel is rendelkező ellenség elől. Ekkor akadtak rá a leprásra. Arra se vették a fáradságot, hogy végezzenek vele mielőtt elkezdik feldarabolni és sok másik leprás levágott végtagjával együtt az ellenség közé hajítják az ő kezeit és lábait is, hátha ezzel megijesztik, esetleg megfertőzik az ellenséges tábor tagjait.
isten szeretete határtalan.
hallgass mária rádiót!!! jézust adja neked...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése