Lassan, rovarléptekkel haladtam az élesre fonnyadt talajon, hátha eljutok valahová idővel. Elbotorkáltam egy döglött borjú mellett. Egy kislány lopva rám tekintett, majd tovább ette a lilásbarna, rothadt, már-már kocsonyás húst; megálltam. A gyomrom összeugrott és görcsösen összeszakadva hánytam. A kislány egy ideig nézett -biztos örült a társaságnak-, majd újra eltűnt a püffedt belek között. Könny folyt a szemeimből; mart. A kislánynak hiányzott az egyik karja, csak egy üszkös, gennyfátylas csonk állt ki a bordái közül; őt is megakarták enni nemrég. Testét gyulladt fekélyek lepték a vérmocsok alatt.
Összeszedtem magam és tovább támolyogtam. Utánam sírt; nem fordultam vissza.
_ _ _ _ _ _ _
igen tudom, hogy lassan kezd unalmassá válni a belezős, dögevős, kannibálodós, csonkokkal túlterhelt remekműáradat, de szokásom egy adott témához/ötlethez/hangulathoz több félefaja egypercest is írni.
hamarosan jelentkezem valami újjal..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése