gerince megfordult a tengelye körül és elém zuhant. valaki szétnyírt torokkal felhörgött ott messze, aztán az aszfaltba olvadt a hangja. két-három húsvörös méh elrotált a fejem mellett és üveghangon felvisított a parakürt, valahol fenn a szürke anyaghalamaz felett.
Te azt hiszed itt kezdődött. nem.
kifakult tigriscsíkos hajnal rángott, talán valamivel hűvösebb mint az elmúlt hetekben megszokott. még bűzlöttek az utcák a szakadozó, de már lassan fénnyé melegedő éjszakától.
egy füstokádó, alagsori kocsmában ébredeztek. felvágták az éjjel összenőtt szemhéjaikat és nagyokat csöppenve körbenéztek, hogy mi. mikor tudatosult, hogy ugyanaz, mint mindig, akkor kirendelték a kocamázas húspálinkájukat és öklendezve lezúzták a torkukon. volt aki poharastul. miután végig kurták a munkaköri leírásából fakadóan felajánlkozó pultoslányt kirecsegtek az utcára.
talán összeölelkezve megnézni a napfelkeltét, talán fejbelőni az ordibáló, merevrészeg öregasszonyt és utána folytatni, még fel nem sír a kaptár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Köszi a kommentet, annak a helynek tényleg megvan a maga bája. Úgy képzeld el, hogy mínusz 6 fok és sehol senki. 20 méterre járnak a vonatok, de ott meg semmi. Egyszer majd nappal visszamegyek a vonatmosót jobban megörökíteni, talán tavaszig nem költöznek vissza a csövesek X)
VálaszTörlés