2011. február 1., kedd
_ _ _
az idegek elidegenedtek a kezemtől és ez egyszerre bánt, dühít, elszomorít és új célok elérésére késztet, bár nem tagadom, kétségtelenül maga alá gyűrt a lelki talajerózió. nem vagyok egy mentális erőd, de azért igyekszem. majd meglátjuk.
ez most egészen vallomás szagú, de valójában magamat akarom erősíteni ezzel is. annyira perifériára fagyott véglénynek érzem magam, hogy egyszerűen muszáj valami látványosan meghökkentővel előrukkolnom, hogy értelmet nyerjen a helyzetem/életem, legalább önnön magam számára. belemetszem magam mások memóriájába jópárezer szó segítségével és ha már néhány agyba belepetézik pár gondolat, amit én szültem, akkor már elértem amit akartam.
hát akkor essünk is neki katona úr, ha már ilyen nagyratörő célokat sikerült kiötlenie ennyire mélyen!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
kicsit irigykedem, én is szeretnék megint termékeny talajba belefúródni és kiírni a lelki gennyeknek legalább töredék részét.
VálaszTörléshát de azt mondtad h valami megindult és van felhajtóerő h írj. csináld, mert szeretem olvasni :)
VálaszTörlés