az ujjaim sárgák voltak a nikotintól, a szemeim sápadt-lilára duzzadtak a füsttől és a fáradságtól. undorító gyógyszeríz nyalogatta a nyelőcsövemet és amúgy apácák miafaszt keresnek egy éjszakaibusz megállójában valamikor hajnalban? a szituációhoz és a hangulatomhoz mértem most sűrű, vérbő masszaként kéne ömleniük a szavaknak, de ehelyett egy vékony nyálcsík jelzi, hogy azért valami jön... alkohol és amfetamin alapú kataplázia? esetleg stressz, apátia vagy csak paranoiás reakció a csalódáshalmazra? nincs kedvem megvárni, hogy egyértelmű bizonyítást kapjon valamelyik tézis.
fényeket lélegzek be és színeket ízlelek inkább és hangokat és illatokat élek meg, mint, hogy tükörsimára marja a agyamat az a sok szar ami kétségtelenül megteszi ha hagyom.
jó dolog észrevenni, ahogy a tócsa hullámbarázdáin gellert kapott napfény sose létezett színekkel spricceli tele a rozsdabarna faleveleket.
szép.
így sokkal szebb.
telespricceli :D
VálaszTörlésmysocalledlife: mi követjük egymást tumblr! kicsi a világ...