2010. november 13., szombat

és szemében ott hullámzott hajnalunk


Rohanj, ha kedves az életed! -az olyan ha nedves a végbeled. Mííí? hagyjuk. de tényleg.
Annyira iszap ez a földalatti féregjárat, hogy ilyen faszságokon pörgök. derossz nem?
Összeroskadt életekbe botlott összeroskadt életem, de utólag élvezem, mert ráébreszt arra amit látnom kéne, de nem látom. Az élet apró bőrhibái igazán szép dolgok tudnak lenni, ezek miatt éri meg nyelni azt a sok fost, amik ugyan nem bőrhibák, de nem is szépek.
Jó az az érzés amikor van egy maroknyi ember akikre számíthatsz és tudod, hogy 5-10-53535364741146 év múlva is így lesz és jó dolog, amikor ezen dolgok tudatában elmosolyodsz és azon kapod magad, hogy mélységesen elitéled azokat a faszfejeket akik eldobják, vagy elakarják dobni az életet maguktól.
   vágás. belélegez. szemet behuny. kifúj.
és akkor behasít, hogy az élet értelme nem az, hogy egy karrierista vállalati robot legyél, még ha ezek is a felállított elvárások, hanem, hogy élvezni és értékelni tudd az élet apró dobbanásait, amik a tieid lehetnek, ha utánuk nyúlsz.
   egy bordó kanapén feküdt a város felett, az éjszakai eget kémlelte és a távoli villámok ragacsos dörrenésit hallgatta. mindent összeírt az eső; az illata még itt maradt. kifújta a füstöt. lehunyta a szemét, és elmosolyodott ahogy szőke fürtjeibe belekapott a az őszi szél.

2 megjegyzés: