Valójában ez így nem igaz mert nem minden. A hóban vacogó, csapzott macskakölyök nem marna belém. Ő csak melegre vágyik a karjaid közt. Én meg arra, hogy szerethessem. Jó érzés törődni.
Most halkan szuszog hozzám simulva a kezeim között, kék szemeivel az arcomba fúródik; melegség árad sejtről-sejtre. Borzasztó jó érzés.
Megérdemlem? minden bizonnyal kurvára nem. Minden bizonnyal senkit nem érdemlek meg azok közül, akik szeretnek és minden bizonnyal ők sem ezt érdemlik ami én vagyok. Mi is vagyok én? Hova tartok? Miért?
Kibaszott idióta, aki nem tanul a saját hibáiból, mert nem is érti azokat sokesetben. Aki az ölébe pottyant lehetőségeket kibelezi és szarral tölti meg, elfertőzve azokat.
Jó dolog az élettel játszani? -amugy ja, csak ismerni kell a határokat. Azt hiszem, (sőt, biztos vagyok benne) hogy bizony én nem ismerem.
Azthiszem nem elfutnom kéne, hanem leülnöm. Ördöggerinceken, Erdők bordáin, Felhők tükrén, ágyak szélén.
Tévedtem. Azt nem én döntöm el, hogy álomvilágban élek-e vagy sem. Mire rájöttem, hogy igen azokat kaszaboltam el magam mellöl, akik nagy eséllyel életem értelmei lehettek volna és olyanokat akik gyenge talpakon álló életem támaszai, már eltelt huszonpár év.
apró virágmag vagyok egy szarban. ha kihajtok, nyertem, ha nem hajtok ki, akkor lényegében csak egy nagy bűzölgő vadkan kupac maradok. hát akkor szia, kihajtok!
A kismacska elaludt;én meg mosolygok.
:) =^x^=
VálaszTörlés