Feltérképezhetetlen érmetszési módszertan. Összeroskadt mellkasokból fel-felsípolt a csomóssá ragadt bélmeleg levegő, de az életjelek ettől még ugyanúgy a kritikus határérték futóhomokjában fuldokoltak. Az ablakon túl minden gerinc csigolyákra hullott és erődemonstráló eszközzé vált a szélvihar metaforikus csápjai között. A felhők szürkéskéken pislákoltak és meglepően lassan zuhantak a föld irányába, pedig minden bizonnyal nagyon nagy mennyiségben tartalmaztak ólomport és feketére korhadt emberi csontokat. Én nem féltem, sőt teljes lelkinyugalommal szemléltem a külvilág haldoklását. Nem messze mögöttem egy olajkabátba öltözött lány ücsörgött; láthatóan félt. Rámosolyogtam aztán tovább szemléltem az eseményeket: Az épületek hirtelen elöregedtek és szomorúan elfogadták a sorsukat. Teljes apátiába törtek és négyzetméteres darabokban hámlott róluk a vakolat. Nem is sírtak; pár ablak megrepedezett, pár talán be is tört. A hidegporos faltövekben gyomnövények tekeregtek; megbújva a hideg és a szél elől, de most még azok is szenvedtek és csontreszeléket okádtak a szélbe. Panelházak véreztek el és élősködők tekeregtek a liftaknákban nyiltörésekkel, könnymarta arccal. Víz törte át a betont és a mocskot magába mosva megfertőzött mindent, ami élni akart.
Már nem volt kedvem mosolyogni, a lány meg addigra megette a jobb alkarját és jollakottan aludt az ablaknak fordulva. Inkább a földet néztem; ahogy vékony vércsíkok csordogáltak végig a féregtesten.
2010. május 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése