a bölcső története { 1. }

azÓceán. Véges, de mégis végtelen szélhideg, és mélybe rángó könnygyomor, és csak suttog és sziszeg és ólomfényű korokból el-elömleng idáig. azÓceán; vízkarcolta, alvó lávateknő, rozsdát habzó dühmassza, és mégis az élet oltalmat nyújtó ősöreg anyafarkasa; azŐsméh. Apró lények nőttek, növekedtek fénytelenül az örök sötétségbe tapadva és közben évmilliárdok súrolták végig a felszínt és okádták tele a mélység fagykormos torkát. Az apró lények megnőttek és mind mélyebbre és mélyebbre vájták magukat a jégsötét anyagban, ami már nem volt cseppfolyós, és nem volt szilárd. Az apró lények hatalmas méreteket öltöttek és lassan egybeolvadtak a mélységgel. A felszínen közben megjelentek az első élőlények és fejlődésnek indultak a Nap alatt sütkérezve. Voltak akik zsákutcának bizonyultak a gömbfelületen és voltak akik vírusnak; a vírusok egyre intelligensebbé váltak és persze terjedtek. Semmit sem tudtak az óceán felfoghatatlan méreteiről és a benne ólálkodó ősöreg lényekről, de odalent tudták, hogy a meleg, fény áztatta felszínen is van élet, bár fiatalabb és halandóbb. A vírus terjedt és kimerészkedett a nyílt óceánra, először csak kezdetleges eszközökön, később gondosan tervezett, monumentális járműveken -szelen élősködő vírushordozókon- , és az óceánt is elkezdték felosztani egymás között és kizsákmányolni az erőforrásait.
Az elsők megelégelték ezt és felcsikorogtak a felszín felé évmilliós haragjukkal. Az óceán kínok közt vergődött és önmagába szakadva sikított fájdalmában. Sebek nyíltak rajta, hol a lüktető sötétség rászabadult a földekre és felmart egészen a hegyek csúcsáig. Ma úgy nevezzük özönvíz, bár az igazságot lassan megfertőzte az emberiség első nagy betegsége: a vallás.
Az ember találékony faj és sokan túlélték a mélység haragját, de rettegtek; ez a zsigeri kegyetlenség még az ember számára is borzalmas volt: az antediluvianok a fénnyel szembeni gőgjükből megalkották a saját emberiségüket az örök sötétség, levegőtlen halálvermében, magábanyúzva a Föld legszebb férfiait és legszebb nőit. Leviathanokat szültek, akik a levegőt lélegeztek, hogy hajlékul szolgáljanak a szerencsétleneknek és örök leckeként szolgáljanak az emberiségnek, bélférgeik szenvedései által.
Lassan ez a történet is a homályba veszett a vallási vezetők okán, de a felfoghatatlan kegyetlenséget beleolvasztották saját tanaikba.
Az anteliuviánok évezredekig nem hallattak magukról néhány rendhagyó esetet kivéve (emberre volt szükségük vérfrissítés gyanánt, és kegyetlen szörnyetegeik által hajókat rántottak a mélybe) ; egyszerűen élvezték, hogy istent játszhatnak. De az ember beteges hatalomvágya még ezeket az ősöreg lényeket is megfertőzte és az antediluvianok kegyetlen mosolyra húzták szájaikat.