senkinek sem könnyű mostanában, de ha könnyű volna az élet mivel volna jobb? semmivel, sőt. Most mindenki menekül, de legalább nem a saját mocskában fuldokol, lassan lélegezve az idő vasporát.
egy rokokó kanapén fetreng Medúza és barokkos körmondatokkal veti papírra a saját halálának körülményeit; a testvérei egymást marcangolva lüktetnek a sarokban. Az UV csövek fényében megváltozott a halmazállapotuk ez kétségtelen. Nővérük lopva rájuk pillant kavargó szemeivel, szempillái remegnek; a halál szele árad de csak nyalogatja az élő szövetet, nem harap belé.
isteneknek születtünk, de a lobotómia az bizony lobotómia. Aki visszafordítja az tényleg isten.
tökéletlen senkiknek születtünk. Aki elhiszi, hogy isten volt és újra azzá válhat, az megérdemli a lobotómiát.
aki megérdemli a lobotómiát az a szememben istenné szilárdulhat, ha én is akarom, ha te is akarod, és ha ő is akarja.
természetesen a fekete hattyú kannibál volt az ipari forradalom idején.
az idők kezdetén a semmiről, ami szebb volt, mint minden.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése